"Talán mindenütt voltam... Lakodalomban és temetésen, erdőben és vízparton. Bűnben és erényben. Sokat utaztam... Most elfáradtam."
"Minden embernek előlről kell kezdenie az életét, mezítelenül. Talán azért, hogy ne rettenjen meg azoktól a dolgoktól. amelyek reá várakoznak. Az akác tudja, mikor nyíljék kétszer. A béka, az egér, a hörcsög sejti, hogy milyen idők következnek. Csak a fejét fölfelé hordozó ember nem látja előre a holnapot."
"Szomorú volt a gyermekkorom. Mezítelen pásztorok, istennők voltak gyermekkori ismerőseim, egy szelence fedelén. Hattyúk, térdnadrágos, fehér parókás hegedűsök. Zománcos postakocsik."
"A beteg fákat meggyógyítom... a fecske megismer az ereszen..."
"Nincs a szerelemnél meghatóbb érzemény. Mert korunkban, amikor a nemes érzelmek: a vallásosság, a hűség, a tisztelet, a barátság, a hazaszeretet lassan kivesznek a világból, csak a szerelem az, amely képes visszavarázsolni a régen letűnt idők illúzióját."
"Eltévedt herceg vagyok. Feleséget keresek ezen a vidéken."
"Mindenütt józan embereket kerestem, és mindenütt részegekkel találkozom."
"Az élet szép hazugságok láncolata..."
"Kitalálhatnék egy nagyszabású életkalandot a hisztériás hercegnőről vagy a tisztes hajadonról, aki első látásra belém szeretett. De egyet mondok: nagyon jók voltak hozzám a nők! Sohasem szerettek... Senki nem volt kíváncsi arra, mit hordok a kabátom alatt."
"Vajon isznak-e még a Kék Hordóban eperpálinkát?"
"Sajnálom, hogy a lézengő ritterek kihaltak már. Szeretek cél nélkül kóborolni a világban, és néha írogatni is szoktam."
"A közös álmoknak megvan az a furcsa, rossz szokásuk, hogy egyszerre kell álmodni őket. És ez is kevés, nem elég álmodni, de kimondani is együtt kell őket, s egyidőben."
"Az a baj, hogy én annyit értek az élethez, mint egy gyerek. Nem tudom a titkát annak, hogyan kell viselkedni. Hogy mit kell mondani, hogy kell boldogulni. Nekem tulajdonképpen egy kerben kellene ülnöm, és tervezni. Csak tervezni, mert amint cselekedetekre kerül a sor, rögtön elhibázom a dolgot. Mellé ütök a szegnek."
"Megőrültem! Az ördög elvitte az eszem! Úgy útálom magam, hogy a fejemet szeretném a falon összetörni."
"A halálnak nincs fénye, sem árnyéka, csak valami rozmaring szaga. Végre megszabadultunk egy kopott nadrágtól, nikkel óralánctól. Megszabadulunk a köszöngetéstől, hazug szavaktól, a földi élet összes kellékétől."
"Mégis csak vissza kéne térnem a világba, bármennyire is nem értem annak dolgait."
"Azelőtt tudtak élni. Akkor lehetett is élni, és jól tudtak élni. Ezek már nem tudják mi a szép és jó élet. Nem tudják, mi a jó falat, a jóízű pihenés."
"Nem szeretem ezt a mai világot. Azt mondják, átmeneti idők. Csakhogy én nem kívántam átmeneti időt. Arra sem emlékszem, hogy ezt az egész életet kiköveteltem volna. Protekciót biztosan nem vettem igénybe. Már arra sem vagyok kiváncsi, hogy minek örülhet az ember, ha magyar."
"Emlékszem még az utolsó, boldog szerelemre. A szeme zöld volt, s a haja hullámos, mint a Poprád vize."
"...valahová, torony tövébe kellene költözni."
Utolsó kommentek