Szeretem a koraőszi reggeleket.
Szeretem, ahogy a reggeli napfény megcsillan a kopott, málló Józsefvárosi házak ablakain, a szűk, nyomasztó utcák megszépülnek, valahogy tisztábbnak tűnnek. Csillogó minden, kicsit ünnepszerű. A friss esőillat kiszorítja belőlem a rosszkedvet, tompa álmosságot.
A kutya is boldog, előreüget, toppant türelmetlenül, visszafut, vakkant. Mindenképp igyekszik gyorsabb haladásra bírni. Szíve szerint rohanna a Ludovika kertbe megnézni, ott vannak-e még a mókusok.
Nyers, pogány erővel hasít tüdőmbe az éles, nyirkos levegő. Csillogó, jókedvű reggel. Összemosolygunk a kocsisorról hazafelé tartó dundi örömlánnyal. Ismerjük egymást, itt lakik átellenben, a szemközti házban. Tüzet kér, rég letett arról, hogy vendégkörébe soroljon. A karcosan, hidegen szemünkbe nyilalló fényektől talán tisztábbnak érzi magát ő is.
A Fűvészkert oldalában Igor integet. Nálunk tanuló orosz fiú, a Pázmányra jár, bölcsésznek készül. Pisze orrú szláv arca csupa derű. Ő is kutyával jött, Don - elvetemült, csibész német juhász, - csaholva üdvözöl. Ma mindenki jókedvű?
A sarkon a rendőr csak legyint, amikor a két, póráz nélkül vágtató kutyát észreveszi. Máskor szigorúan, fenyegetve ráncolná a homlokát.
Az sáfrányszínűre égett fű kizöldült az éjszakai esőktől. Pimaszul zöld smaragdmező. Szikráznak rajata a csillogó vízcseppek. A két kutya ínyét mutatva, vigyorogva hempereg. Melléjük kellene vágódni, meghemperedni ebben a boldogságban.
A szürke hölgy, - magamban így nevezem az idős, tolókocsis asszonyt, - vidáman integet, majd járművét a napra kormányozza, olvas. Alakját aranyos aurába fogja a koraőszi nap. A rozsdamarta gesztenyefák szinte világítanak. S rajtuk ott figyelnek tűfejnyi, fényes szemükkel a mókusok. Hogy kerültek ide, a város benzingőzös, porral lepett szennyes világába, ki tudhatja? Itt vannak, és én szeretem őket. Rágyújtok. Mélyen leszívom a cigaretta fanyar füstjét. Könnyűnek érzem magam.
Elindulunk hazafelé. Kutyám lába, s az én öreg cipőm merő víz. Talpam alatt tisztán csillog a ferdére süppedt járda. Forgalom még nincs, susog a mellékutcában a csend.
Valahol zongoráznak. Chopin átleng egyik házsortól a másikig, siklik a nap csillogásán.
Szeretem a koraőszi reggeleket.
Utolsó kommentek