Neked írok most, kis jövevény.
Érkezésed megdermesztett. Rádöbbentett, milyen pokoli gyorsasággal gázol át rajtunk az idő. Nemrég édesapád a nyakamban lovagolt, és tágra nyíló szemmel bámult a zsiráfra az állatkertben. Nemrég odabújt hozzám, hüppögve tiltakozott: nem akar zenei általánosba járni, nem szeretne meghallgatásra menni.
Most, ha minden jól megy, ősszel a bátyádat ültetem majd a nyakamba, őt hurcolom végig a gyalogjárókon, neki mutogatom majd a zsiráfot, vizilovat, medvét. És persze a fehér farkast.
Azután pedig te jössz majd sorra, remélem.
Gyorsan nőtök, gyorsan öregszünk. Mire észbe kapunk, már óvodába, azután iskolába kényszerítenek benneteket a konvenciók. Ahol lassú módszerességgel kipusztítják belőletek, a veletek született zsenialitást, és alig kaptok többet helyette, mint maréknyi színes üveggyöngyöt.
És kész, felnőttetek. Éltek majd, remélem több szerencsével, hittel és kitartással, mint mi. Talán addigra jut mindenkinek lakás, emberhez méltó. És munka. És a munkáért olyan bér, amely, hitem szerint, mindenkit megillet.
És kaptok majd hű szeretőt, s a világ észhez tér, megállítja a környezetszennyezést, a globális felmelegedés rossz emlék lesz csupán. És akkor, amikor te kezded felnőtt életed, nem lesznek éhezők, menekülttáborok, nem menetelnek gyerekek fegyverrel a kezükben. Mindenhol lesz templom és iskola. És mindenki ott él majd, ahol élni szeretne, nem számít majd, ki fehér, fekete vagy sárga. Nem lesz jelentősége a vallásnak, helyét átveszi a hit. Belátjuk végre: mindannyian ugyanoda tartunk, még ha más-más ösvényen is. Talán a te felnőtt korodra megjön a népek esze, és gyógyításra költenek annyit, mint ma fegyverekre.
Remélem, mire te leszel „nappapa”, valósággá válik mindez.
Isten vigyázza minden léptedet kölyök! Esküszöm, szükséged lesz rá.
Nem hiszem el, hogy ezt az érzelgős ömlengést én írtam, a tegnap született unokámnak.
Mondd Malron, te tényleg hülye vagy, vazze?
Utolsó kommentek